Városban élve hozzászoktunk, hogy a boltok polcain bármely évszakban mindenféle élelmiszert megtalálunk. Tudatos, a fenntarthatóságot szem előtt tartó fogyasztóként azonban már nem érhetjük be ismeretlen származási helyű, ki tudja, mivel kezelt, vitamin- és ásványianyag-tartalomban silány minőséggel. Mi lehet a megoldás? Hogyan válhat az élelmiszer útja átláthatóvá? Miként alakulhat ki közvetlen, bizalmi kapcsolat termelő és fogyasztó között? Egyáltalán: lehetséges ez?
Szerző: Doró Viktória
A földből élők tudják, hogy a gazdálkodás nehéz kenyér. A vetőmag beszerzése, az öntözés, az esetleges növényvédő szerek, gyom- és rovarirtók jelentős összeget emésztenek fel (az pedig még többet, ha ökológiai gazdálkodást szeretnénk folytatni). Nem beszélve az időjárásnak való kitettségről, amit befolyásolni – egyelőre – nem tudunk. Tavasszal még fagyhat, vagy jöhet egy jégeső, ami elpusztítja a termést. Ráadásul az az idő, ami egy gazdaságban a terület megműveléséhez szükséges, sok más élménytől fosztja meg a gazdákat, hiszen napi 10-12 vagy akár ennél is több munkaórát kíván.
Mégis, napjainkban egyfajta trenddé vált a vidéki létről mint romantikus, idealizált álomképről beszélni. Sőt egyre több olyan városlakó van, aki nemcsak álmodozik róla, hanem minden hidat felégetve maga mögött, földet vesz, és gazdálkodásba fog. Gond akkor van, ha ezt előképzettség, szakmai tudás nélkül, felkészületlenül teszi.
Egyéni gazdálkodók
Ugyanis egy gazdaság nemcsak pénzt és rengeteg időt követel meg a termelőtől, de szakmai hozzáértést is. Ismerni kell a termelni kívánt növények igényeit, a rájuk veszélyes kórokozókat, azok természetes ellenségeit, kezelési módjait csakúgy, mint azt, hogy melyik zöldség mivel társítható, és mivel nem.
Fontos tehát eldönteni még a városi életmód felhagyása előtt, hogy mi a cél: szabadidős elfoglaltságot, vidéki romantikát keresünk, vagy főfoglalkozású termelővé szeretnénk válni.
.
A cikk folytatását megtalálja az InGreen 2017. őszi lapszámában.
